Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 28., szerda

Válaszlevél Honfitársamnak

Miniszterelnök Úr!

Engedtessék meg megjegyeznem, a megszólításban majdnem idézőjelet használtam, de aztán velem született jól neveltségem és későbbi jó nevelésem ezt nem engedtette meg. Ne vegye sértésnek, én az Úr jelzőre gondolok. Nos hát, úr ön a maga módján, meg például Felcsúton s még számos helyen hol birtokai terülnek.
De én most elsősorban önnek úgy írok mint Magyarország  első számú vezetőjének, mint első számú politikusnak és meg kell mondjam, önt egyik minőségében sem áll módomban úrként tisztelni.

Tudom, illendő lett volna a megszólításkor még a tisztelt formula is -mint ahogy ön is tette- csak az a bajom ezzel, ön sem gondolta komolyan. Ennek számos alkalommal tanújelét adta ebben a kormányzati ciklusban, egyáltalán nem tiszteli a választókat, állampolgárokat. Én legalább, önnel kapcsolatban beismerem. Példával is szolgálnék önnek -ha netán feledékenység is gyötörné- a tekintetben, mennyire is tekint bennünket úrnak és mennyire is tisztel? "Forduljanak a bohócügyi államtitkárhoz."Hm? Dereng még?

Miért is írok én önnek? Nos azért, mert bár én nem kértem, pláne nem várom öntől a levelet, rokonaimat, ismerőseimet is arra szoktam inteni: -ha nem írok, ne válaszolj!
De ön írt! Megint. Tiszteletlenség lett volna részemről nem válaszolni. Most már hányadik levelével is tisztel meg? Tisztel? Ámbár az is igaz, holott nem veszem én zaklatásnak, de azért kicsit gondolkodóba ejt, mi szükség is van eme levelezésre, akkor amikor ön, önök a tájékoztatás minden szegletét uralják? Van tehet bőven, honnét információt szerezni, tájékozódni az ön, önök tevékenységéről. Sok is. Korrekt? Nem tisztem eldönteni, de sok. Nem tudom, mi szükség még eme levelekre is? Személy szerint, tudnám nélkülözni az ön kedvességét, mások nevében nem nyilatkozhatok.

Udvarias ember lévén -mert az vagyok- levelét most sem dobtam olvasatlan a szemétbe, sőt még egy bohócügyi referenst sem alkalmaztam eme célra, hanem elolvastam. Ezt is!  Megvallom önnek, hogy egyéb dolgok mellett .-majd említek párat- eme levele tartalmával sem vagyok elégedett. Engedtessék meg nekem, bár nem vagyok nagy levélíró, most mégis hosszabb leszek és kezdem két aktualitással. Ilyen a pedagógusok bérrendezése. Tudom, tudom! Önök először nem is beszéltek béremelésről, csak életpálya modellről, aminek része a bérek rendezése, kevéske forintocska. Nem ugyanaz! Igaz? Mára aztán kiderült, érdekesre is sikeredett. Merthogy lesznek olyanok, kiknek nemhogy emelkedést nem hoz a rendezés, de még csak szinten sem maradnak. Csökken a bérük.
Mondtam én ezt már hetek óta, de még pedagógus is volt a családunkban aki nem hitte. Azt vélelmezte, az lehetetlen hogy önök ilyet tennének! Teszik. Jó, jó! Értem én! Akinek amúgy is hat számjegyű a fizetése, azé ne emelkedjen öt számjegyűvel .... na de hogy csökkenjen? S akkor nézzük az indokolást. Nem tudják bevállalni! Mit? Az államtitkárok bérnövekményét azt betudják? Az vállalható?
Ráadásul! Majd egyénileg megvizsgálják! S mi lesz hozzá a mutató? Netán csak nem a kötődés? Tiéd nem csökken mert jó pajtás vagy, a tiédet meg nem tudjuk bevállalni, nincs rá keret, mert csúnya balos vagy! Nyilván. Kimondatlan!

Ugyanakkor nézzük az államtitkárokat. Most, hangsúlyozom, most, mi szükség volt erre? Csak nem előre gondolva, csak nem motoszkál a gondolat, mi van ha mégsem nyerünk? És ha az ellenség keze beteszi a lábát, akkor a hű pajtások a megemelt javadalmazás után kapják meg lelépő pénzecskéiket.
Erről van itt nagyban szó? Tényleg nagyban, mert nem kicsik az összegek.

Visszakanyarodok a pedagógus bérre és hadd fejezzem ki köszönetem. Aggályaim mellett. Bizonyára öt számjegyű lesz a növekmény merthogy bruttóról beszélnek önök, én meg csak remélni merem, tán marad még a nettó is öt számjegy, azok után hogy minden levonódik belőle, beleértve a különféle pótlékokat és a túlmunka pénzeket is, amiket önök megvonnak. De ügyes a propagálás! Azon már nem is agyalnék, hogy az is annyit keres, ki eddig hivatásszerűen űzte a szakmát és nem  nézte soha az időt, meg az is, ki lecsapja a tollat és húz mint a vadkacsák ha az idő letelt. Mi lesz az ösztönző?

Apropó! Túlórák. Ön annyira tájékozottnak látszik minden területen, mikor megnyilvánul. Mondhatnám Viktor a profi! De nem mondom, mert nem vagyunk olyan bensőségesen jó viszonyban. Gyanítom, már nem is leszünk, lehetünk. De tud ön arról? Tudomása van arról, hogy a igen-igen sok az a terület, többek közt a közszféra is, hol abszolúte nem fizetnek túlórát, ellenben elvárják? Majdhogynem, kis túlzással élve kötetlen munkarendben. Előbb bemehet, később haza. Pedig az ön minisztere is kinyilatkozta: -aki többet akar, dolgozzon többet! Akkor fizessék meg! Azt is!

Még egy jó bővített mondat erejéig a pedagógusokhoz és nem untatom a témával tovább. Írja már meg a véleményét ama érdekességről, hogy kiírnak egy pályázatot, az igazgatói székre pályázik egy fő a tantestületből és egy külsős, kiről kiderül -nem használok nagy szavakat, például lopta- fénymásolta az anyagot, annyi ésszel és hozzáértéssel hogy még az intézményre nem vonatkoztatható dolgokat is benne hagyta, a helybéli felet a tantestület szinte száz százalékban támogatja, erre fel nemhogy nem nyer, hanem majd új pályázat lesz kiírva. Oszt miért?

Most már tényleg véget vetek eme hosszadalmas bevezetőnek és rátérek a levelére, leveleire. Tudom! Nem szép mindent a pénz felől közelíteni, de hát ez egy ilyen mocskos világ! Akinek sok van az kevesli, akinek kevés az még inkább! Pénz nélkül, semmi nem működik. Tudja ezt ön nagyon jól, ezért is mozgatta oly ügyesen a szálakat hogy a nagy pénzszivattyú összes jelentős szívócsöve végén az ön embere álljon.
Levél. Mennyiben is van ez nekünk? Költőinek szántam, hisz adatok vannak róla. Önnek semennyiben. Azért fasza gyerek ön, küld nekem rendszeresen levelet az én pénzemen!

Bár nem én kezdeményeztem ezt az eleddig egyoldalú kapcsolattartást, már nem bírtam a lelki nyomást, roskadtam a teher alatt. Mondtam is magamnak: -József! Az ország első embere lehetne a levelezőpartnered. Te meg nem is válaszolsz?
Nem járja! Válaszolok. Megvallom önnek, az ön rendszerét, az ön által felépített rendszert én a pokolba kívánom. A levelezésével együtt.
Jelen esetben nem tudok hazánkban elképzelni és visszanézve sem tudok példát felhozni, az ön rendszerénél mocskosabb módon kiépített rendszert. Ebbe nyugodtan beleveszem Kádár rendszerét is. Naná! Volt alatta is, Horn alatt is, Medgyessy alatt is, Gyurcsány alatt is, volt mindenki alatt disznóság. De ennyi? Ennyi?
Önök intézményesítették a szabad rablás és szabad lenyúlás intézményét.
Ebben fantasztikusan tehetségesek! Amit ma eltehetsz, ne halaszd holnapig!

Önök ellenzékben kiválóan felkészültek és most kormányon kiválóan végre is hajtották a "nagy bekebelezést" sőt a fékek és ellensúlyok ellentéteként kiépítették a garanciákat arra, hogy az elkövetkezendő kormányok kezét is megkössék.
Ezt ön férfiasan be is vallotta anno.
Sokakkal együtt én is vallom, hogy a rendszerváltás óta ön volt a legtehetségesebb politikus ... dobódik a kérdés. Mire használta fel? Látjuk!
Dobódik a kérdés! Mire fogja a továbbiakban felhasználni?

Nézzük végül a legutóbbi levelét.
Kinyitva, mindjárt szembeszökik a remek fotó. Igen, igen! Roppant előnyös. Bizonyára mert nem mozgókép, de akkor is az. Jó! Karakteres. Egy olyan ember tekint rám, kiben lehet bízni. ... Pedig nem igaz! Nem lehet!
Köszönöm hogy honfitársának tekint, maradjunk abban hogy honfi vagyok,de önnek semmiképp nem társa. Pártjának, kormányának sem.
Érdekes! Az Unió kénytelen ... Kénytelen! Ugyan-ugyan! Erre szabályok vannak, pénzügyileg teljesítettük oszt megszüntették. Ezentúl minden forráshoz hozzájuthatunk ugyebár. Ami jár! Nos azért olvasni emitt-amott érdekes dolgokat az Uniós pénzek lehívásának állásáról. Magyarország győzött!
Honnét e harci szellem? Harci vágy?
Esküszöm,mint Xena! Azért a harcos hercegnő nekem jobban bejön!
Kétségtelen, 2010-ben az emberek a változtatás mellett döntöttek. Igen! csak ennek a változtatásnak a mértékében mintha nem egyeznének a felek. Mármint ön és a választók. Emlékeztetném, már több mint ötven százaléknyi nem elégedett a dolgok menetével.
Ezt megfordítva, akkor viszont elégedett lenne az ön menetével. El!
Tudja! Mint a rózsaszín párduc: -jobbra el! Az ország meg marad. Nekünk!
Nem, nem! Nem balosoknak. Nekünk. Mindenkinek. Honfitársaknak.

Önnek is! Ha rájönne végre, mit is jelent elsőnek lenni? Nem azt hogy mindenki az elsőt szolgálja, hanem azt, az első szolgál mindenkit és akkor majd mindenki követi!

A levélben ön felemlíti az eredményes válságkezelést. Nem vagyunk egy hosszon. Nem állítom hogy kezdetektől, de állítom, úgy két éve már, a válság ön és az ön rendszere!

Valóban. Minden magyar ember munkájára -már kinek van- erőfeszítésére és áldozatvállalására szükség volt. ... Van. ... Lesz!
".. együtt meghozott áldozatokra."
Igen! Önök közben milliárdosok lettek a nagy áldozatban, míg mások?
..... -"Kérek önként jelentkezőket! Mondjuk ön, meg ön, meg önök ....!"
-"Fogjuk meg és vigyétek!"

Leszek Tisztelettel és nagyrabecsüléssel ... ha ...
Addig viszont, zárom soraim:                              MKJ

1 megjegyzés: