Cím

"Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír: arcán gördül végig minden, MIT A SZÍVE MÁR NEM BÍR...." /Annalíz küldte/
A képek nem feltétlen illeszthetőek az íráshoz. Vagy igen, vagy csak vannak. De akár így, akár úgy, az enyémek, mint ahogy a szöveg is.
Elviheted ha kell, nem bánom, csak ahol "leteszed" ott említsd meg, tőlem való!

Keresés ebben a blogban

2013. augusztus 19., hétfő

Megkésett intelem

No nem nekem megkésett, hanem megkésve adom tovább.
Nagyapámtól hallottam ezt a mondást.
Igen régen volt, de én megjegyeztem!
Eddig sem igen mutogattam, s főleg nem loptam.
Annyit semmiképp sem, hogy lett volna időm rászokni.
Most meg már! ... Minek változnék meg? ... Erre a kis időre?


Hanem ezt a mondást nem adtam -nem adtuk- időben tovább, nem is jutott el a kellő magasságokba.
Hogy abba a magasságosba!
Így eshetett, nem másként, hogy immár bő három esztendeje csak mutogatnak, csak mutogatnak és csak lopnak és csak lopnak .... rászoktak mindkettőre!
Mit is mondhatnék most nekik az új kenyér ünnepére? ... Semmit.
Akitől bírták, elvették a régi kenyerét, az újból meg csak a haverok szelnek!

1 megjegyzés: